A Pro Afrika projekt kibontakozása mindkét országban érzékelhető néhány jól körvonalazható aspektusban:
- az örökbefogadott gyermekek számának növelése;
- újabb földrajzi területeken élő gyermekek örökbefogadása;
- a segítési módok változatossá tétele.
Jelenleg 500 körül van a szimbolikusan örökbefogadott gyermekek száma. A gyermekek számának ingadozása abból ered, hogy néhány év elteltével egyesek kilépnek a programból (befejezik az iskolát, munkahelyet találnak), és ezzel egyidejűleg új gyermekek kerülnek a programba. Azoknak a száma, akik hetente egyszer kaptak ételt 900 és 1650 között mozog.
Kenyában három területen zajlik a munka: Ruakában, Nyeriben és Thangatiban. Ezek a helységek több órás távolságra vannak egymástól, és mindegyik területen van egy önkéntesekből álló csapat. A csapatokat Bernard Kabaru lelkipásztor koordinálja Ruakából. Tanzániában még nagyobb a diszperzió a még nagyobb távolságok miatt. A koordináció központja Iringa-ban van, és emellett létezik néhány regionális központ Tukuyuban, Dar es Salaamban, Mboziban és Mbeyaban – ahol David Livingstone misszionárius tevékenykedett 150 évvel ezelőtt.
Néhány statisztikai adat Kenyáról és Tanzániáról
Íme néhány konkrét adat Kenyáról és Tanzániáról, valamint az ottani szükségekről. Kenya területe két és félszer nagyobb, mint a Romániáé, illetve hatszor nagyobb, mint a Magyarországé, a lakossága pedig 45 millió lélek. Tanzánia területe majdnem négyszer akkora, mint Romániáé, illetve több, mint tízszer akkora, mint Magyarországé, és a lakossága 49 millió fő. A lakosság 50%-a mindkét országban 15 éves kor alatti. A családok átlagosan 5-6 gyermeket nevelnek. A munkanélküliség szintén 50% körül van.
A kenyai politikai viszonyokat a törzsi feszültségek határozzák meg. Bár mindkét ország még a gyarmatosítás idején tömegesen felvette a keresztyénséget, a törzsi hagyományokat jelenleg is erősen átitatja a boszorkányság és az animizmus. Tanzániában a lakosság mintegy 30%-a vallja magát keresztyénnek, 40%-a pedig muzulmán. Kenyában jóval magasabb a keresztyén lakosság aránya: kb. 80%. Ezzel együtt a keresztyének nagy része mindkét országban csak névleges, a hitük a keresztyénség és az animizmus keveréke, amelyben továbbra is fontos helyet kap a varázslás.
A szegénység mindkét országban megdöbbentő. Bár Kenyában például viszonylag magas az egy főre jutó jövedelem, ennek túlnyomó része egy szűk felsőosztály kezében összpontosul. Beszéljünk Kenyáról vagy Tanzániáról, a lakosság több mint 50%-ának a napi jövedelme nem éri el az egy dollárt. Egy munkavállaló, aki egész nap az építkezésben vagy a mezőgazdaságban dolgozik, napi másfél, illetve két és fél dollár között keres. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ez, az alábbiakban bemutatjuk, mennyi ideig kell dolgozni bizonyos termékekért:
- 1 liter tiszta vízért Tanzániában egy fél napot kell dolgozni;
- 1 kg hagyma ára Kenyában másfél napi munkabérnek felel meg;
- 1 kg csirkecomb árát Kenyában két napi, Tanzániában öt napi munkával lehet megkeresni;
- 100 g sajtért másfél napot kell dolgozni...
Több mint 15 millió kenyai (a lakosság egyharmada) nem jut ivóvízhez, és Tanzániában még rosszabb a helyzet. A tiszta vízhez való hozzáférés sokaknak csak egy álom; a gyermekek és a nők kilométereket tesznek meg naponta, hogy ivóvizet találjanak... Kenya lakosságának csupán 16%-a részesül áramszolgáltatásban, Tanzániában a lakosság 14%-a ismeri ezt a kiváltságot.
Mindkét országot szárazság sújtja, valamint alultápláltság és különféle betegségek (malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitis A, AIDS – ami járványszerű méreteket öltött ezekben az országokban; például csak az AIDS betegség miatt több mint 2 millió árva gyermek van Kenyában).
A gyermekhalálozási arány igen magas, és egyre emelkedik. Vannak olyan területek, ahol 1000 világra jött gyermek közül 245 meghal, mielőtt elérné az 5 évet. Más szóval: minden két percben meghal egy gyermek. Sok ember nem részesül megfelelő orvosi ellátásban. Vannak olyan területek, ahol egy orvos jut 150.000 lakosra, így az egészségügyi kezeléshez való hozzáférés a legtöbbek részére szinte lehetetlen.
Az alultápláltság fő oka, hogy az étrend egyetlen típusú ételre korlátozódik, ami az „ugali” nevet viseli, és kukoricaliszttel kevert vízből áll (a legjobb esetben főve, ha marad pénz fűtőanyagra is). Sok gyermek még ehhez az ételhez sem jut hozzá, ezért egyetlen csésze teára korlátozódik a napi étkezése.